Az NBA mezek történelme

Az NBA mezek történelme

Közzétéve 2019 júl 20

A cikk eredetileg 2015. augusztus 7-én jelent meg az nba1.hu weboldalon, ám sajnos az oldal már nem frissül, így ezt az általam írt cikket teljes formában és jövőbeli frissítésekkel közzéteszem a mezek.hu weboldalon is.

Mára mindennapos dolog, hogy az NBA játékosok gyönyörű és minőségi mezekben játszanak, amik mindenféle változatát a szurkolók is megvásárolhatják az üzletekben. Óriási business lett a profi liga ruházatainak árusítása, ám ezen termékek viselése nem is olyan rég vált divattá, mint azt elsőre gondolnánk. Cikkünkben bemutatjuk az NBA mezek fejlődésének történetét, a gyártási technológiákat és a cégeket, akik készítették a termékeket.

Az NBA hőskora:

A liga 1946-os megalakulásakor még nemhogy rajongói bolt nem volt, jóformán szurkolók sem nagyon. A kosárlabda csak lokálisan volt népszerű, a mérkőzéseket nem közvetítették TV-ben, rádióban sem mindet, mindössze az újságokban volt egy rovat ennek a sportágnak.

 Nem meglepő hát, hogy a mezek sem voltak túlcifrázva. Egyszerű, ám nagyon nehéz anyagú, gyapjúból készült mezek voltak az ’50-es években, amihez szatén anyagú nadrág párosult derékövvel.

A fejlődés első jele, hogy az ‘50-es évek elején már elhagyták az övet és egy gumiból készült anyagot varrtak a nadrág derekához, így megakadályozva, hogy leessen mérkőzés közben. A mezek nem változtak, de több csapat már igyekezett egységes kinézetet kialakítani azzal, hogy egyenzokniban és egyencipőben játszottak.

Ebben a korban még nem volt logó a mezeken, mindössze a csapat neve és egy szám. Így festett az 1952-es Minneapolis Lakers bajnokcsapata:

A ‘60-as években volt először fejlődés a mezek kinézete terén, amikor már kezdett fontossá válni, hogy eladható legyen az NBA. A Philadelphia Sixers egy vízszintesen csíkozott mezben lépett pályára Wilt Chamberlain vezetésével.

Az Atlanta Hawks a ’70-es évek elején egy egyszerűbb betűtípust használt, de a színeket és a formákat keverte a mezben. Ami még fontosabb, hogy itt jelent meg először a nadrágon a csapatlogó.

A ’70-es évek közepén és főként az ABA mezekre volt jellemző, hogy a mezek nem feszültek annyira a játékoson és egyre inkább dizájn-centrikusak lettek. A szatén anyagot leváltotta a lyukacsos műszál a nadrágok összetételénél.

Az évtized végére az egyes régiók saját színei is bekerültek a helyi csapat mezébe, így is buzdítva a rajongókat a lokálpatriotizmusra.

A ‘80-as évek fordulópontot jelentett az NBA mezek világában. Innentől volt először jellemző egyes csapatoknál, hogy a számok nem a mez közepén helyezkedtek el, hanem a vállnál. Fontos még, hogy eddig minden együttes magának gyártatta a mezeit, így nem volt egységes gyártó és egységes gyártástechnológia sem.

Az 1982-83 idénytől hivatalos NBA mez gyártó lett a Sand-Knit cég (1984-ig Medalist Sand-Knit, utána MacGregor Sand-Knit) és egészen az 1989-90-es szezonig az összes NBA csapat garnitúráját ők forgalmazták.

Az 1985-ös zsákolóverseny mezőnye. Érdekesség, hogy Larry Nance (Phoenix Suns) nadrágja gombos és cipzáros volt.

A Sand-Knit márkájú mezek rajongók számára gyártott változatait már meg lehetett vásárolni a boltokban is, ám ezek még – a kornak megfelelően – elég gyenge minőségűek voltak, de legalább már kapni lehetett őket. Az eBay-en a mai napig árulnak 80-as évekbeli Sand-Knit mezeket viszonylag olcsón. Egy-egy eredeti mez 50-80$ körül cserél gazdát az aukciós oldalon.

Danny Manning 1988-89-es, MacGregor Sand-Knit márkájú, szurkolóknak gyártott meze:

Az 1990-91-es szezontól a hivatalos forgalmazó a Champion lett, aki forradalmasította az NBA mezek gyártását és a szurkolói ruhadarabok gyűjtését. Az 1996-97-es idényig az összes NBA mérkőzésen viselt ruházatot a Champion szolgáltatta.

Az egyik újítás abban nyilvánult meg, hogy az összes csapatnak egységes szabású mezeket gyártott a cég, viszont sokkal nagyobb szabadságot adtak a dizájn tervezésében, ami miatt sokkal látványosabbá váltak a mezek és egységes kinézetük lett.

A másik újítás a nadrágok személyre szabott méretezése volt. Bizonyos játékosok szívesen hordtak bővebb és hosszabb szárú nadrágokat, míg például John Stockton híres volt a nagyon rövid sortjairól.

A ’90-es évek középén divathullám söpört végig az ligán, ami miatt a mezek közepén a csapatlogó mindenféle kreatív grafikai kidolgozással lett megvalósítva és sok helyen helyi kötődésű motívumokat tartalmazott.

Erre jó példa a Vancouver Grizzlies mezek szegőjén az amerikai őslakos indiánok motívumai, a Utah Jazz mezén a hegyvonulatok, a Detroit Pistons mezén a száguldó lófej a dugattyúkon, de számos más nagyon szép és ötletes kidolgozás született ekkor.

Az 1996-97-es idény végén lejárt a Champion kizárólagos gyártói szerződése az NBA-vel és ezt nem hosszabbították meg, hanem a mérkőzésen viselt ruházatok (mezek, melegítők és edzőruhák) gyártására felosztották a liga csapatait három gyártó között az 1997-98-as idénytől.

A Champion a következő 10 csapat termékeit gyártotta: Atlanta Hawks, Indiana Pacers, Los Angeles Clippers, New Jersey Nets, Orlando Magic, Philadelphia Sixers, Phoenix Suns, Seattle Supersonics, Utah Jazz és Vancouver Grizzlies.

A Nike ezen 10 csapat termékeit készítette: Boston Celtics, Chicago Bulls, Dallas Mavericks, Detroit Pistons, Los Angeles Lakers, Miami Heat, Portland Trail Blazers, San Antonio Spurs, Toronto Raptors és Washington Wizards.

A harmadik gyártó a Starter volt, aki a maradék 9 együttes termékeit szolgáltatta: Charlotte Hornets, Cleveland Cavaliers, Denver Nuggets, Golden State Warriors, Houston Rockets, Milwaukee Bucks, Minnesota Timberwolves, New York Knicks és Sacramento Kings.

Ezt a leosztást 4 idényre szóló szerződés garantálta, ám az 1999-es idény után a Starter csődbe ment és egy 5 cégből álló konzorcium vette meg a részvényeit, amelynek tagja volt a Puma is, így ők vették át a hátralévő két idényre a Starter csapatainak mezgyártását.

Így néz ki az a Puma által gyártott, NBA mérkőzésen viselt Cleveland Cavaliers mez, melyet Dávid Kornél viselt 2000-ben:

A 2001-02-es idény volt az utolsó, amikor a Champion hivatalos, mérkőzéseken használt mezeket gyártott és ekkor is már csak 8 együttesnek (Atlanta Hawks, Los Angeles Clippers, New Jersey Nets, Orlando Magic, Philadelphia 76ers, Phoenix Suns, Utah Jazz és Vancouver Grizzlies). A Nike csapatai megmaradtak és a Puma végleg kiszállt, a helyére a Reebok került be, aki 11 csapat termékeit készítette (Charlotte Hornets, Cleveland Cavaliers, Denver Nuggets, Golden State Warriors, Houston Rockets, Milwaukee Bucks, Minnesota Timberwolves, New York Knicks,  Sacramento Kings, Indiana Pacers és Seattle Sonics).

Ez volt az utolsó idény, ahol a Champion cég hivatalos forgalmazója volt a szurkolói mezeknek. A 2002-03-as idénytől a Champion az Egyesült Államokban nem gyárthatott NBA mezeket, ám a Champion Europe az európai piacra továbbra is készíthetett termékeket 2011-ig.

A Champion lényegében két fajta mezt árusított a szurkolóknak: a replika, vagyis utángyártott mezeket, amik hasonlítottak a hivatalos NBA mezekre, de leegyszerűsített, tömeggyártásban készült termékek voltak, ahol a ruha anyagára szitanyomással kerültek rá a betűk és a számok.

A másik fajta mez az úgynevezett authentic mezek, amik ugyanazzal a technológiával készültek, mint a mérkőzésmezek. Több rétegben vannak ezekre a termékekre varrva a számok és a betűk és maga a mez anyaga is jóval kényelmesebb, hordhatóbb viselet. Természetesen lényegesen drágábbak és értékesebbek ezek a ruhák.

A replika mezekben is két fajtát különböztethetünk meg: a Champion USA és a Champion Europe mezeket. A amerikai mezek nylon anyagból készültek, így egy nagyon egyszerű csapatlogó, a játékos száma és neve kerülhetett fel rá, az eredeti mez részletgazdag kidolgozása nem, mivel így is elég sérülékeny és könnyen töredezik a nyomat.

Ezzel szemben az európai gyártású mezek műszálas trikók, amik anyagát szinte teljesen azonosra lehetett festeni, mint az Authentic mezeknek, azzal a különbséggel, hogy nem varrottak a számok és betűk. Ebből kifolyólag jóval népszerűbbek ezek a fajta termékek, mivel sokkal inkább hasonlítanak azokra, amiket mérkőzésen viseltek a sztárok.

A Champion mezek a legnépszerűbbek a gyűjtők körében, természetesen a legértékesebbek az Authentic mezek, amely értéke játékostól függően 50$-tól akár több száz dolláros értékig is felmehet. A replika mezek esetén pár dolláros ártól 30-50$-ig kaphatóak az eBayen a Champion USA, míg ennek kb másfélszerese a Champion Europe termékek értéke.

Összehasonlításként Michael Jordan Champion USA, Champion Europe és Authentic meze az 1995-96-os idényből:

A 2002-03-as idénytől a Reebok 19 csapatnak készítette a ruháit (Charlotte Hornets, Cleveland Cavaliers, Denver Nuggets, Golden State Warriors, Houston Rockets, Milwaukee Bucks, Minnesota Timberwolves, New York Knicks,  Sacramento Kings, Indiana Pacers, Seattle Sonics, Atlanta Hawks, Los Angeles Clippers, New Jersey Nets, Orlando Magic, Philadelphia 76ers, Phoenix Suns, Utah Jazz és Vancouver Grizzlies), míg a Nike a 2002-03-as és 2003-04-es idényben 10 együttesnek (Boston Celtics, Chicago Bulls, Dallas Mavericks, Detroit Pistons, Los Angeles Lakers, Miami Heat, Portland Trail Blazers, San Antonio Spurs, Toronto Raptors és Washington Wizards), ez után pedig két évig mindenkinek a Reebok készítette a mezeit.

A Reebok – hasonlóan a Championhoz – gyártott szitanyomott egyszerű és olcsó replika mezeket és a meccsmezekkel megegyező authentic mezeket, ám a kettő között egy harmadik kategóriát is bevezettek, a swingman mezeket. Ezek a trikók anyaga hasonlít az authentic mezekhez és varrottak rajta a számok és a betűk, ám csak egy réteg van rávarrva. Gyakorlatilag egy igényes és tartós szurkolói mezt készítettek, amit lehet tömeggyártásban is forgalmazni, de még mindig elérhető áron.

LeBron James replika, swingman és authentic Reebok meze:

Az Adidas 2005-ben megvásárolta a Reebokot 3.8 milliárd dollárért és a 2006-07-es szezontól az összes termék – mind a szurkolói, mind a mérkőzésen viselt ruhák – gyártója kizárólagosan az Adidas lett, akik meghosszabbították a Reebok NBA-vel kötött gyártói szerződését 11 évvel, a 2016-17-es idény végéig. Ez az új kontraktus keretében 400 millió dollárt fizetett az Adidas az NBA termékek gyártási jogáért.

A német cég folytatta a Reebok stratégiáját és mindhárom kivitelben forgalmazta a mezeket továbbra is, illetve az évek során próbált minél szélesebb repertoárt felmutatni a megvásárolható termékek terén. Már a Reebok is kiadott retro mezeket, azaz régi, már visszavonult legendás játékosok mezeit és ennek volumenét növelte tovább az Adidas olyannyira, hogy napjainkra már szinte minden nagyobb játékos uniformisát meg lehet náluk vásárolni.

Mindent megtett az Adidas, hogy a lehető legnagyobb profitot termelje, így történelmi események és ünnepek alkalmával új mezt adott ki és a pályán is ebben játszottak az együttesek.

Ilyenek a St. Patrick’s Day mezek (Szent Patrik, Írország védőszentjének az ünnepe – zöld mezekben játszottak a csapatok március 17-én):

Latin Nights (spanyol hangzású névvel ellátott) mezek:

Valentine’s Day (2007. február 14-én, Valentin nap alkalmából játszott ilyen mezben a New Orleans/Oklahoma City Hornets a Sacramento Kings ellen):

Racecar (autóverseny díszítésű) mezek:

Mardi Gras (New Orleansben a Farsang) mezek:

Hardwood Classics (retro mezek, amikben játszottak a csapatok jogelődei) kiadások:

2010-ben forradalmasította az NBA ruházatok gyártását az Adidas és kiadták a Revolution 30 mezeket, amik sokkal könnyebbek az elődeiknél, gyorsabban elnyelik az izzadságot és gyorsabban is száradnak, így több levegőhöz jutnak a játékosok mérkőzés közben.

Hiába lettek egyre szebbek, könnyebbek és kényelmesebbek a mezek, az Adidas valahogy mégsem volt elégedett a eladások mennyiségével, így évről évre újabb és újabb kiadásokat eszközöltek annak érdekében, hogy a rajongók minél több mezt vásároljanak.

Az utóbbi években kijöttek az ujjas mezek, amik inkább hasonlítanak egy edzőpólóra, mint egy rendes mezre:

Megjelentek a karácsonyi kiadású mezek:

Valamint a kínai új év tiszteletére kiadott mezek is:

Úgy tűnik, hogy ezek végeláthatatlan kavalkádja sem hozott elég profitot az Adidasnak, mivel jelezte a cég, hogy nem hosszabbítják meg a szerződésüket az NBA-vel, így a 2016/17-es idény után új forgalmazó lesz.

A megüresedett helyre két gyártó, a Nike és az Under Armour pályázott, amit végül az előbbi nyert meg és 1 milliárd dollárt fizet az NBA-nek azért, hogy 8 évig kizárólag ők forgalmazhassák a összes mezt és egyéb, az NBA-hez kapcsolódó ruhaneműket. A Nike lesz első cég, akinek a logója megjelent azokon a mezeken, amiket mérkőzésen viselnek a játékosok, eddig ugyanis egyik trikón sem látszódhatott a gyártó, kizárólag a mez alján, ami be van tűrve a nadrágba.

A Mitchell & Ness márkájú mezek kakukktojások, mivel a M&N soha nem volt hivatalos gyártója az NBA-nek – már ami a mérkőzésen viselt mezeket illeti -, de mégis óriási népszerűségnek örvendenek a termékei.

A céget 1904-ben alapították, de főként baseball és amerikai futball mezeket gyártottak, ám 1998-ban elkezdték a saját NBA mezeiket forgalmazni, az úgynevezett Hardwood Classics mezeket, amik a régi legendák mezeinek retro Authentic kiadásai. Végeredményben elérhetővé tették a rajongók számára a már visszavonult játékosok mezeinek megvásárlását pont olyan stílusban, ahogy azt a régiek hordták.

A Mitchell & Ness pontosan az exkluzivitása miatt lett felkapott. Hiába nagyon drágák a termékei (egy mez 250-300$), a gyűjtők megvásárolják, mert nagyon jó minőségű ruhadarabbal gazdagodhat a gyűjteményük. Nem csak mezeket, hanem pólókat, baseball sapkákat, nadrágokat és egyéb ruhanemüket is árul a cég.

Olyannyira sikeres volt a Mitchell & Ness, hogy 2007. novemberében az Adidas megvásárolta a céget, így a teljes paletta az övék lett az NBA mezek világából. Ezzel együtt nagyon érdekes, hogy mégsem tudták számukra elég jól menedzselni az üzletet, mert kiszállnak belőle. Vajon a Nike tud olyat újítani, amivel – ahogy a kosárlabda cipők világában is – minden konkurens cégnél nagyobb profitot termelnek?

0
    0
    Kosarad tartalma
    Üres kosárVásárolj tovább