A ’90-es évek NBA legendái a karrierjük végén más mezben, mint azt megszoktuk

A ’90-es évek NBA legendái a karrierjük végén más mezben, mint azt megszoktuk

Közzétéve 2019 júl 20

Nem csak manapság divatos dolog az, ha egy –még bajnoki cím nélküli – sztár a karrierje végére csapatot vált a hőn áhított gyűrű megszerzéséért, vagy esetleg a csapat válik meg tőle a megújulás reményében. A 90-es években sem volt ez másként, hisz több játékos is inkább kevesebbért írt alá (pl. Charles Barkley), csak hogy tudjanak mellé szerezni még egy szupersztárt, vagy aprópénzért csapatot váltott. Ezek közül szemezgetünk most néhányat a legnagyobbak közül.

Patrick Ewing

Ewing 15 idényt húzott le a New York Knicks együttesében és a csapat történetének az egyik, ha nem a legnagyobb ikonja, ám 38 éves korára úgy döntött a Knicks vezetősége, hogy értékesítik a korosodó és az utóbbi két évben sérülések miatt (is) hanyatló klasszisukat.

Egy négy csapatos gigacsere keretében került az utolsó idényében 14 millió dollárt kereső legenda a Seattle Sonics gárdájához, akik a center poszton tátongó lyukat próbálták meg vele betömni a Gary Payton-Vin Baker tengelyre épülő, a bajnoki címért folytatott esélyekről egyre inkább lemondani kényszerülő együttesnél.

Az idény borzasztóan sikerült a csapatnak, Ewing 1987 után először maradt le a rájátszásról és az egyéni statisztikái alapján is igencsak kérdőjeles volt a haszna. (A karrierje során 21 pont, 9.8 lepattanó, 2.4 blokk, 50.4%-os mezőnymutatót produkáló játékos a 2000-01-es idényben 9.6 pontot, 7.4 lepattanót, 1.2 blokkot és 43%-os mezőnyszázalékot hozott össze csak.)

A szezon végén nem is maradt, hanem eligazolt veterán minimumért az Orlando Magichez, ahol a Tracy McGrady-Grant Hill duó és a fiatal mag mellett próbált meg egy bajnoki címet begyűjteni, de Grant Hill ismételt sérülése miatt már az idény elején elúszott ez a remény, de legalább a rájátszásba bejutottak (ahol kiestek az első körben).

Pat alig lépett itt már pályára, mindössze 13.9 percet játszott átlagban, ami nagyon kevés a 34.3 perces karrierátlagához képest, így nem meglepő, hogy 39 éves korára élete leggyengébb statisztikáit hozta (6 pont, 4 lepattanó, 0.7 blokk), majd az idény végén visszavonult.

Sonics játékosként a pályán:

Karrierje utolsó Madison Square Gardenbeli meccsének záró pillanatai:

 

Az sem meglepetés, hogy raklapszámra lehetne venni még a mai napig az eBayen a Knickses mezeit, viszont Sonicsos mez már csak elvétve van, általában a replica változatokból (ha érdekel, hogy mi a különbség a replica és authentic mezek között, akkor olvasd el az NBA mezek történelméről szóló cikkünket) 1-2 havonta feltöltenek egyet-kettőt, amik darabja 20.000Ft körül kel el, míg az authentic mezből egyet láttam eddig, az sem hinném, hogy elérhető 100-120 ezer forint alatt.

Dominique Wilkins

Az Atlanta Hawks történetének kétségkívül a legnagyobb ikonja volt Wilkins, aki 12 idényt lehúzott a csapatnál, majd a 13. szezonban cserélték el a Los Angeles Clippershez és innentől már vándormadár lett, aki minden évben máshol játszott.

A Boston Celtics csapatát nem kis meglepetésre bevitte 1995-ben a rájátszásba, majd még nagyobb meglepetésre ő volt az első NBA szupersztár, aki eligazolt Európába, ahol a Panathinaikosnál Euroligát és Görög Kupát nyert, mindkettőben MVP volt.

Mivel nem volt még bajnoki címe, így a már Gregg Popovich vezette Spurshöz igazolt, ahol a padról beálló dobógép szerepét kapta volna, ha David Robinson lába nem sérül meg 6 meccs után, így kidőlve az egész szezonra. Gyakorlatilag karrierje leggyengébb csapatában játszott 37 éves korában, ahol legtöbbször az Avery Johnson-Vinny Del Negro-Carl Herrera-Greg Anderson-Will Perdue csapat kezdett, néha variálva a Monty Williams-Sean Elliott-Vernon Maxwell-Dominique Wilkins négyessel. Nyújtsa fel a kezét, aki az alap kezdőcsapatból kettőnél többet ismer!

Messze Dominique volt a legeredményesebb pontszerző a maga 18.2 pontos átlagával, ám sajnos Tim Duncan érkezése után már nem kapott újabb egyéves szerződést, pedig szívesen megnéztem volna a Duncan-Robinson duót, egy padról beálló Wilkins mellett.

Mezei szurkolóként öröm az ürömben, hogy azért még éppen be tudta tenni a gyűrűbe egy ilyen laza kis egy kezes zsákolással a 37. életévében is az öreg:

Egy év olaszországi kitérő után (Benetton Treviso) 39 évesen visszatért az NBA-be, hogy az öccsével, Gerald Wilkinsszel együtt játsszon az Orlando Magicben, ám itt már szinte pályára sem lépett (27 meccsen átlagban 9.3 percet), majd a szezon végén visszavonult.

Ebből a korszakából évek óta vadászom a mezeit, de nem akadtam még rá egyetlen eladóra sem. Egy-egy gyűjtőnél található mérkőzésen viselt Spursös és sima authentic Magices mez, ám ezek elérhetetlen áron is lennének, amennyiben eladná őket bárki.

Karl Malone

A Postás 18 idényt játszott a Utah Jazznél, amikor visszavonult barátja, John Stockton és teljes újjáépülésbe kezdett a Jazz. Malone úgy döntött, hogy a hőn áhított bajnoki cím reményében eligazol és veterán minimumért a Los Angeles Lakers csapatához szerződött Gary Paytonnal együtt (igaz, ő nem minimumért), így egy szupercsapatot alkotva Shaquille O’Neallel és Kobe Bryanttel. Volt azonban egy bökkenő, vagyis nem is egy.

Először is Bryantet nemi erőszakkal vádolták és a szezon első felében folyamatosan a bíróságra járt. Emellett Kobe és Shaq között annyira elmérgesedett a viszony, hogy nemhogy nem beszéltek egymással, hanem a médián keresztül üzengettek egymásnak, nem a legprózaibb stílusban. Amennyire jó volt papíron a gárda, annyira sebezhetőek voltak a pályán. Malone statisztikái visszaestek, de nem azért, mert nem játszott jól. Pillanatok alatt beilleszkedett a triangle offense rendszerbe és védekezésével egy új szintre emelte az együttest, viszont karrierje során először megsérült.

A térdét műteni kellett és csak a rájátszás előtt tért vissza, ahol szintén nagyon jól játszott, ám a főcsoportdöntőben ismét megsérült a térde, a döntőt pedig már sántikálva hozta le, ahol a sokkal egységesebb csapatként játszó Detroit Pistons 4-1-re kiütötte az egyénieskedő Lakers sztárokat.

Malone visszavonult az idény végén (habár kacérkodott azzal, hogy a Spurshöz igazoljon) bajnoki aranygyűrű nélkül.

A Lakersben töltött évéről egy nagyon jó mix is készült:

A mezeiből rengeteget adtak ki és a mai napig 5-10.000Ft közötti áron árulják az eBayen a Lakerseseket, míg a Utah Jazzesek valamivel drágábbak.

Hakeem Olajuwon

Hakeem 17 idényt húzott le Rakétaként, viszont az utolsó két évre már a térdsérülések miatt nagyon lelassult és visszaesett a hatékonysága is. 2001-ben a Rockets elcserélte őt Torontoba, ahol Vince Carter mögé akartak egy bajnokcsapatot építeni és veteránként a palánk alá még 39 évesen is hasznosnak gondolták Olajuwont.

Nem volt jó idénye (22.6 perc alatt 7.1 pont és 6 lepattanó) és ami még rosszabb, hogy a Detroit Pistons az első körben kiütötte őket a rájátszásban, Olajuwon pedig visszavonult a szezon végén. Jóval kisebb szerepet kapott, mint azt várni lehetett és az előző idény sikerei után a Raptors lejtmenetbe kezdett.

Itt egy rövid összevágás néhány Raptorsos jelenetéből.

Hakeem mezeiből nem nagyon találni eladót ebből a korszakból, ami van is, az is nagyon drágán kapható (mivel authentic).

Shawn Kemp

Kemp karrierje első 8 évében igazi zsákológép volt Seattleben és hatalmas közönségkedvenc. A vezetőség nem értékelte ennyire az ötszörös All-Starjukat, többször összeveszett már a játékos és a menedzsment Kemp fizetése miatt, így már 1994-ben majdnem elcserélték Scottie Pippenre, illetve 1997-ben tovább is adták a Cleveland Cavaliersnek egy háromcsapatos üzlet keretében.

Clevelandben jó játékot nyújtott, de egyre inkább elhatalmasodott rajta a drogfüggősége, így jelentősen meghízott, vesztett robbanékonyságából és atletikusságából, majd 3 év után Portlandbe cserélték, ahol cserejátékos lett és két idény után ki is rúgták.

Még egy évet próbálkozott Orlandoban, de Ewinghoz hasonlóan ő sem váltotta meg a világot és inkább csak vicc volt, ahogy fiatalkori fizikumához képest kinézett.

Mint szupersztár, a Sonicsnál töltött éveiből rengeteg mez maradt fenn és 8-10.000Ft-ot áron elérhető a mai napig. A többi csapatából már nagyon kevés mez eladó, azokért is horrorisztikus pénzt kérnek el. A mai napig nagy népszerűségnek örvend a gyűjtők körében, magam is már egy jó ideje vadászok egy Cavsos, Portlandes vagy Magices Kemp mezt, eddig sikertelenül, vagy csak számomra megfizethetetlen áron.

Még a Clevelandes mezeit csak-csak árulják 20-30.000Ft-ért, de a későbbieket már nem is látni az internetes piacon.

Dennis Rodman

Rodman korszakos legenda. Először játékával, majd extravagáns viselkedésével, színes hajával és nem utolsó sorban a méreteihez képest domináns lepattanózásával és védekezésével tűnt ki az NBA-ben.

A Pistons, a Spurs és a Bulls után azonban 37 évesen nehezen talált csapatot magának, hisz már kevesen vállalták a kockázatát annak, hogy egy korosodó, balhés játékossal esetleg megbontsák a csapategységet.

Az 1999-es csonka idényben a Lakers szerződtette, ahol hozta a tőle megszokott játékot (nagyon kevés pont, sok lepattanó), de mivel csak veterán minimumért igazolták le, így folyamatosan elégedetlenkedett a fizetése miatt, több edzésen nem jelent meg és nem tisztelte Kurt Rambis edzőt, így még a szezon vége előtt megváltak tőle.

Majdnem egy teljes évig nem volt csapata, ezután viszont a szülővárosába szerződött, azaz a Dallas Mavericks játékosa lett. Sorozatos balhék a pályán és azon kívül, ám a játéka meggyőző volt (14.3 lepattanó 32.4 perc alatt), csak az eredmények maradtak el (3 győzelem, 9 vereség) és azon túl, hogy teltházat csinált, nem sok mindent tudott az együttesnek adni, ezért 12 mérkőzés után kirúgták.

Hiába próbálkozott több helyen is, már nem volt visszaút számára az NBA-be, népszerűsége azonban kis túlzással töretlen maradt és a mezeit a mai napig keresik a gyűjtők. Azon túl, hogy hamisítják a mai napig a Rodman mezeket, az eredetiek is megőrizték az értéküket.

A Lakers mezek elérhetőbbek, 20-30.000Ft körül, míg a Dallasos mezek ennek nagyjából a dupláját érik az eBayen.

Robert Parish

Az egyik személyes kedvencem Robert Parish, aki az 1996-97-es idényre még nekivágott egy utolsó idénynek a 43. életévében és bajnoki címet is szerzett a Chicago Bulls csapatával.

A szurkolók főként a Celticsből ismerhetik a centert, aki 14 idényt húzott le Bostonban, majd 2 évet Alonzo Mourning cseréjeként töltött (a tervek szerint, de a realitásban a Zo-Glen Rice csere után Parish lett a kezdő), de ekkor már 42 éves volt és úgy érezte, hogy még egy bajnoki cím belefér a veteránokból álló Bikákkal.

Utolsó évében többnyire harmadik számú center volt a csapatnál, ennek megfelelően csak akkor játszott, ha Luc Longley vagy Bill Wennington sérült volt, ám azon a 43 meccsen, amikor pályára lépett, nem vallott szégyent. Annak dacára, hogy csak átlagban 9.4 percet játszott, dobott 3.7 pontot és leszedett 2.1 pattanót. Ez nem tűnik soknak, de 36 percre vetítve 14.3 pont és 7.9 lepattanót jelent, ami egy stabil kezdő center statisztikája.

Azon a négy mérkőzésen, ahol legalább 19 percet töltött a pályán, átlagban 21 perc alatt 8.5 pontot és 5.8 pattanót hozott össze. Jobbára edzőpartner volt ekkor már és ő maga le is nyilatkozta, hogy ott tudta biztosan, hogy ez karrierje utolsó szezonja, mikor Bill Wennington kicsinálta edzéseken, azonban ettől független egy nagyon szép és méltó befejezése volt ez egy rendkívül hosszú, 21 éves NBA karriernek.

Parish Bullsos mezei unikumnak számítanak. 4-5 év alatt találtam egyet a méretemben, amit sikerült 80$-ért megvásárolnom, de általában 100-120$-t érnek ezek a mezek, mivel nagyon kis példányszámban készültek el.

Michael Jordan

Minden idők legjobbja kilóg a sorból, mivel őt soha nem cserélték el és 2 idényt leszámítva az egész karrierjét a Chicago Bullsban töltötte. Pályafutását senkinek nem kell bemutatni, viszont utolsó két évében ingyen (technikailag veterán minimumért, amit egy az egyben egy alapítványnak adta, ami a World Trade Center elleni támadás áldozatainak családját segítette) kosárlabdázott, pusztán a játék szeretete miatt a Washington Wizards csapatában.

Az első idénye gyengére sikerült, mivel nyáron egy bordatörés miatt kiesetett a felkészülés nagy része számára, viszont nem volt hajlandó eltolni a visszatérés dátumát későbbre, így már a szezon elejétől kezdve fájó, túlterhelt, folyamatosan bevizesedett térdekkel játszott.

A második évében már játszott mind a 82 mérkőzésen, de azon túl, hogy 40. életévében még néhány rekordot megdöntött, nem nagyon tudott maradandót alkotni és egyik idényben sem jutott be a csapat a rájátszásba.

Azért egy-egy ilyet még előhúzott az öreg a tarsolyból:

A Wizardsos mezei – hasonlóan a Bullsoshoz – óriási számban készültek, így tele van vele a piac és a mai napig rengeteget árulnak belőle, éppen ezért elérhető az ára. 5000Ft-tól már lehet kapni az egyszerűbb gyártású replica mezeket, de az Authentic Nike és Champion termékek ára még mindig 20-30000Ft-nál kezdődik.

Nagy általánosságban elmondható, hogy hiába nagy ikon valaki, az üzlet az üzlet. Hiába tölt el valaki akár több, mint egy évtizedet egyetlen együttesben, semmi garancia nincs rá, hogy holnap nem cseréli el a vezetőség a fényesebb jövő reményében. Sok veterán kerül bajnokaspiráns együtteshez és válik hasznos cserejátékossá, vagy öltözői mentorrá és csak kívánjuk ezeknek a játékosoknak, hogy karrierjüket koronázzák meg egy bajnoki címmel, ha már fénykorukban nem sikerült.

0
    0
    Kosarad tartalma
    Üres kosárVásárolj tovább